A női mell anatómiai arányait és ideális formáját már évszázadok óta kanonizálják. Minden kultúrában más és más alak, méret volt az ideális és az etalon. A ma ideálisnak tartott női mell kerek alapú, feszes, nem csüng és ezek a mellek nincsenek messze egymástól, ugyan nem érnek össze, de a köztük lévő távolság minimális. Mit tehet az a nő, akinek un. tubuláris melle van?

Ez a forma egy uborkához vagy a mellkasra tapasztott mandarinhoz hasonlatos. A mell alapja szűk és kicsi, a mellek egymástól távol vannak, kifelé néző, gyakran előboltosuló emlőbimbókkal a végükön. Szinte mindenben elütnek a ma ideálisnak tartott női melltől.

A tubuláris mell (vagy csőmell) plasztikai megoldása összetett feladat. A mellet úgy kell elképzelni, mintha egy a tetején lyukas zsákba belepréselték volna a mell mirigyszövetét és a végén, még az alját is egy zsinórral elszorították volna. A mell alapja szűk, kis alapterületű maradt, a mirigyszövet összenyomódva tolja maga előtt a mellbimbót a mell tetején kifelé. A mell belső, alsó negyede sorvadt. A feladat tehát összetett. A kérdés az, hogy mit fogad el, és mit nem a páciens?

Amennyiben nem szeretne implantátumot, úgy mellplasztikánál a bimbóudvar kisebbítése és a mell alapjának kiszélesítése és lejjebb helyezése mellett a belső mirigy felszabadítása a feladat. Ilyenkor a mirigyet részben szétválasztjuk és megváltoztatott síkok mentén más formát képezve egyesítjük. Amennyiben a páciens elfogadja, vagy kifejezetten kéri az implantátumot, úgy vagy egy előzetes tágítás (expandálás) után, behelyezett implantátummal, vagy tágítás nélkül, egy speciális mellplasztikai műtéttel lehet segíteni: Az „unfurling” technika kapcsán az összenyomott mellmirigyet mintegy „kihajtogatjuk” és az implantátumra terítjük. természetesen a mell alapját ilyenkor is szélesítjük, és a bimbóudvart kisebbítjük. A kihajtott mirigyszövet egészében fedi az implantátumot, amelynek felső részét „dual plane” techikával az izom alá is helyezhetjük.