A fenék kerek és domború formáját nehéz elérni. Sok éves sportolással, vagy speciális tornagyakorlatokkal érhető el a farizmok felső részének megerősödése. Speciális helyzetben vannak, akik sokat fogytak és a fogyókúra kapcsán a farizom is sorvadt, így ugyan elérték a kívánt súlyvesztést, azonban ezt a fenék formája is megsínylette. A fenékplasztikák modern technikái a saját szövetet is felhasználják a farpofák felső kontúrjának kiemelésére.

Nem implantátummal, ami tartós ugyan, de ilyen esetekben könnyen túl kontúrosnak hat, vagy helyéről elmozdulhat és nem saját zsírszövettel, ami természetesebb látványt nyújt a műtétet követően, ám sok esetben nem tartós, felszívódhat és a nyomás miatt deformálódhat, hanem egy sokkal erősebb és mégis tartós szövettel: a saját bőr-zsír szigettel.

A műtét kapcsán a korábban csak egyszerűen eltávolított, a fenék felső részénél lévő bőr-zsír területet meghagyjuk, egy a felhámtól mentes szigetként. Ezt még öltésekkel magasíthatjuk és formázhatjuk. A fenékplasztika, vagy fenékfeszesítés fő lépése a páciens bőrének a farpofára való felhúzása (ugyanúgy, ahogy a nadrágot húzzuk fel a derekunkra). Ennek kapcsán a felhúzott bőr rácsúszik a már elkészített kétoldali, felső szigetekre, amelyek mint két párna belülről kibélelik és megformázzák a fenék felső részét. Ennek a műtéti technikának számos előnye van: Kevesebb a műtét utáni váladékozás, gyorsabb a sebgyógyulás, hiszen a belső párnák, mintegy helyben tartják a bőrt, amit a hasplasztikáknál ismertetett Lockwood szerinti fesztelenítő varratokhoz hasonlóan a belső párnákhoz szegjük.

A régi fenékplasztikai műtéteknél, csak a rugalmas gumírozott nadrág tartotta helyben a felvitt, feszesített bőrt, és ezt a mozgások miatt a műtéti heg sínylette meg. A belső párnás szigetlebeny technikánál a heg fesztelenítve gyógyul, szebb marad. A rugalmas nadrágra ugyan szükség van, de csak kiegészítőnek. A műtét hosszasabb és több varróanyagot igényel, mint az egyszerűbb, kimetszéses technikával végzett fenékplasztika.