A mellkisebbítés teljes altatásban (általános anesztézia) történik,1-2 napos klinikai bennfekvéssel egybekötve. A személyre szabott redukciós technika, a metszésvezetéssel együtt a mell mindenkori anatómiájától és méretétől függ. A mellkisebbítés majdnem megegyezik a mellfelvarrással, azzal a különbséggel, hogy itt felesleges bőr-, zsír- és mirigyállomány is eltávolításra kerül. Alapvetően a bőr a mellbimbó körül úgy kerül körbemetszésre, hogy a felesleges bőrt eltávolítják és a mellbimbót feljebb helyezik, szükség szerint meg is kisebbíthetik.

Legtöbb esetben egy heg adódik a bimbóudvar körül és még egy kicsi függőleges heg a bimbóudvar alatt a mell alsó áthajlási redőjéig (ún. „hegszegény” technika). Nagyon nagyméretű mell esetén szükség lehet a mell alsó áthajlási redőjében is egy rövid vízszintes metszést ejteni, ami további járulékos heget eredményez..Az „új” mell feszesebb tapintatú és magasabban helyezkedik el. Nagy hangsúlyt fektetünk a precíz plasztikai varrástechnikával egyeztetett, szinte alig észrevehető hegekre. A mellkisebbítés mégis elkerülhetetlen hegeket hagy maga után, amelyek azonban bikinivel, vagy melltartóval könnyedén elfedhetőek.

Nem létezik sebészeti beavatkozás rizikó nélkül, bármely beavatkozás szövődménymentességét egy orvos sem garantálhatja. Beszélje meg kezelőorvosával és altatóorvosával a lehetséges felmerülő problémákat.
A szövődmények közül megemlítendő: érzéstelenítéssel, altatással kapcsolatos reakciók, vérzés, vérömleny; sebfertőzés, bőr- és szövetelhalás, mell- és mellbimbó átmeneti érzészavara, am állandósulhat is, szoptatási képesség elvesztése, mell aszimmetriája, trombembóliás szövődmények. Késői szövődmény lehet a kiszélesedett, hipertrófiás vagy keloidos heg.
Megfelelő előkészületekkel azonban ezek a szövődmények minimalizálhatóak illetve kiküszöbölhetőek.