Mi okozza a kapszuláris kontraktúrát?

A klinikusoknak számos elméletük van arról, hogy mi okozza a kapszula kontraktúráját, és valószínű, hogy ennek az állapotnak a pontos okai betegenként változnak. Mellnagyobbító betegként fontos megérteni, hogy ezt az állapotot nem az az oka, hogy a mellimplantátumok mérgezőek vagy veszélyesek. A sóoldatos implantátumok csak sóoldatot tartalmaznak, amelyet a szervezet biztonságosan újra fel tud oldani káros hatások nélkül, a szilikongél implantátumok pedig orvosilag inert, steril szilikonból készülnek. Valójában tokosodás mindig előfordul, ha bármilyen orvosi implantátumot behelyeznek a testbe. Az állapot nem csak a mellnagyobbító műtétre jellemző. A kapszuláris kontraktúra csak amiatt aggasztó, ha mellnagyobbítás után következik be, mert gyakran megváltoztatja a mellek megjelenését, ezáltal deformálva az esztétikai eredményt. A tokzsugor általában nem veszélyes a beteg egészségére.

A kutatók úgy vélik, hogy a genetika szerepet játszik abban, hogy kinél alakul ki kapszula összehúzódás. Ha a családjában előfordult autoimmun betegség, vagy vannak olyan rokonai, akiknél gyakran alakul ki vastag hegszövet sérülés után (vagy akiknek nehézségeik voltak az orvosi implantátumokkal), akkor kissé megnövekedett lehet ennek az állapotnak a kockázata. Azonban lehetetlen pontosan megjósolni, hogy kinél alakul ki a kapszula kontraktúra "véletlenszerű" esete (azaz olyan, amelyet nem azonosítható külső tényezők okoznak), és kinél nem. Mivel a kapszula kontraktúra nagyon jól kezelhető, nem szabad hagynia, hogy az állapot kialakulásától való félelem visszatartsa Önt a mellnagyobbító műtéttől.

Néha a kapszula zsugorodását valami más okozza, mint a beteg saját teste, amely rosszul reagál a mellimplantátumok jelenlétére. Az implantátum szakadása mellett ma már úgy vélik, hogy az úgynevezett "biofilm" gyakran vezet ennek az állapotnak a kialakulásához. A biofilm egy vékony baktériumréteg, amely az implantátumok körül alakul ki. Ez a baktériumréteg egyfajta krónikus, alacsony fokú fertőzést okoz, amely nem jár észrevehető tünetekkel (például láz vagy súlyos fáradtság). Azonban, ahogy a szervezet küzd ezzel a fertőzéssel, egyre több rostos hegszövetet termel, ami végül a kapszula kontraktúrájáhozhoz vezethet. Fontos megjegyezni, néhány ember a staphylococcus baktériumok természetes hordozója. Mindig jelen van a bőrükön vagy a tejcsatornákban de általában nem okoz tüneteket. S bár a steril, fertőtlenített munkakörnyezet biztosítása minden bizonnyal segíthet csökkenteni a staphylococcus-szennyeződés kockázatát, nem mindig lehetséges a jelen lévő baktériumok 100% -ának eltávolítása.

A mellnagyobbító műtét egyéb ritka szövődményeiről - mint például a hematómák és a szerómák (bevérzések és savógyülemek) - szintén úgy gondolják, hogy növelhetik a tokosodás kockázatát.

Hogyan lehet megelőzni a kapszuláris kontraktúrát?

Bár lehetetlen megakadályozni a tokzsugort előfordulását minden páciensnél, számos módja van annak, hogy csökkentsük a beteg kockázatát ennek az állapotnak a kialakulására. Ebből a célból a plasztikai sebészek számos különböző megelőző stratégiát alkalmaznak, az alábbiak szerint:

Alapos betegszűrés: A vérzékenységre hajlamos páciensek kiszűrése segít csökkenteni a szövődmények, például a hematómák kockázatát. A betegeknek szintén le kell mondaniuk a dohányzásról, mivel a dohányzás valószínűbbé teszi a hematoma vagy fertőzés kialakulását, és általában rontja a gyógyulási folyamatot.
A páciensnek megfelelő méretű implantátum használata: Ha nagyméretű implantátumot helyeznek be olyan páciensbe, akinek nincs elegendő természetes emlő-szövete az implantátum befedéséhez, növeli a tok kontraktúrájának kockázatát. Ha egy kis mellű páciens jelentősen meg akarja növelni a kosárméretét, jobb, ha ezt szakaszosan, több műtéttel teszi.
Minimális implantátumkezelés: Minél többet kezelnek egy implantátumot, mielőtt behelyeznék a páciens mellébe, annál valószínűbb a bakteriális szennyeződés. Ennek megfelelően a sebészek szigorúan korlátozzák, hogy mennyit érinthetnek meg egy implantátumot, mielőtt behelyeznék a páciens testébe.
Texturált felszínű szilikon implantátumok használata: A sima felület helyett a texturált felületű gélimplantátumok alkalmazása csökkenti a tok összehúzódásának valószínűségét. Úgy gondolják, hogy az implantátum texturált felülete megnehezíti a vastag hegszövet kialakulását az implantátum körül. Általában akkor a legalkalmasabbak, amikor az implantátumokat a mellkasi izmok alá helyezik.
Az „izom alatti” elhelyezés alkalmazása: Az implantátumok mellkasi izmok alá történő elhelyezése jelentősen csökkentheti a kontraktúra kockázatát. Az izom alatti részleges beültetés 8-12%-os élettartam-kockázatot eredményez a kontraktúra kialakulásában, szemben a 12-18%-os kockázatával az izom feletti implantátum beültetése esetén.
Masszázs: Az emlők gyengéd masszírozása a mellnagyobbító műtét utáni gyógyulása során segíthet megelőzni a tokösszehúzódást azáltal, hogy a mellszövetet rugalmasságra ösztönzi. Ezt a módszert azonban egyetlen nagyobb tanulmány sem bizonyítottan hatékonynak. Amíg azonban a gyógyulás tart a műtét után, ne végezzen masszírozást. Minden esetben egyeztessen plasztikai sebészével. Ellenkező esetben károsíthatja a szöveteket, és paradox módon kontraktúrát is előidézhet a mikrotraumák által.

Szeretne többet tudni?