Az implantátumokkal kapcsolatban alapvetően két kérdés merül fel: milyen legyen és hova kerüljön. Ebben a kérdésben számos információ kering az interneten és fórumokon, azonban nem árt, ha pontosan látja a mellnagyobbításra váró páciens a tényeket, az implantátum formájával, a behelyezés lehetséges pozícióival és az implantátum anyagával kapcsolatban.

A szilikon implantátumoknak alakjuk szempontjából két típusa van: a kerek és az anatómiai (biodimenzionális) vagy más szóval csepp alakú. A nyugati országokban ez utóbbit részesítik a páciensek előnyben, nálunk, főképp a kereket, hivatkozva arra az információra, hogy az anatómiai implantátum elfordul. Nos, ha az implantátum ürege (a zseb) pont jó méretű, akkor ennek az esélyen minimális (az elfordulás, csak hosszú évek után a kinyúlt tokban képzelhető el). Ez a típusú implantátum természetesebb hatást kelt, s kimondottan előnyös azokban az esetekben, mikor a páciens mellbimbója és az alsó un. áthajlási redő közti távolság kicsi. A kerek implantátum azonban kétségtelenül „dögösebb” hatást kelt, s a dekoltázs is jóval hangsúlyosabb.

A konzultáció kapcsán számos paraméter és testi jellemző kerül felmérésre az implantátumok kiválasztásának segítése végett: testalkat, magasság, testsúly, a bőr minősége, vastagsága, a bőr alatti szövetek jellemzői, a mell állományának szerkezete, mirigyessége, tömege, vastagsága, a mellizom várható szerkezete, a mellbimbó távolsága egymástól és a nyaki ároktól, a mellkasi körfogat, a mellbimbó távolsága a mell alatti áthajlási redőtől és a mell szélessége: ez utóbbi a sebész döntése, az implantátum „magassága” (projekciója) a páciens mozgástere az együttes döntésnél.

Az implantátumot lehet a mell mirigye alá tenni vagy a mellizom mögé. Manapság az ún. „dual plane” technikát alkalmazzák a leggyakrabban. Sokan mondják, hogy ezt csinálják, de valójában ennek a technikának a sikere a részletekben rejlik. Pontosan meg kell ítélni a műtét alatt, hogy milyen mértékben választjuk el a mell mirigyállományát a mellizomtól (erre sablon nincsen) és milyen magasságban emeljük fel a mellizmot. Végeredményben az implantátum felső részét a mellizom fedi 50-65%ban, az alját a meglévő mirigyállomány (ami minden páciensnél más).

A mirigy mobilizálásával elérhető, hogy enyhe lógás esetén akár „kiváltsuk” a felvarrást. A „dual plane” technika egyesíti a mellizom alatti technika előnyeit: kevesebb hullámosodás (rippling), bizonyítottan alacsonyabb esély a tokzsugorra (kapszula kontraktúra) szebb dekoltázs, tartósabb eredmény, rögzített tok. Mindemellett a mirigy alatti technika előnyeit is biztosítja: formásabb alsó pólus, széles mellalap, természetes tapintás és mozgás.

Az implantátumok kohéziós géllel (cohesive gel) töltöttek, melyek a speciális ipari technika miatt memória szerkezetűek: alakjukat összenyomás, vagy az implantátumon való alvás után is maradéktalanul visszanyerik (form stable implants). A töltés foka után vannak kissé puhább és keményebb implantátumok. A keményebbeket inkább vékony fedőszövetek esetén alkalmazzuk, míg a puhábbakat a természetesebb hatás kedvéért.