Néha, függetlenül attól, hogy mennyire képzett a páciens plasztikai sebésze, szövődmények léphetnek fel a műtét alatt vagy után. Ennek oka, az eltérő szöveti adottságokban keresendő. A kötőszövet összetétele például változó egyes betegeknél, ami azt jelenti, hogy minden beteg gyógyulási folyamata teljesen egyedi. Ez az oka annak, hogy egyes pácienseknél vastag hegszövetek képződhetnek bármilyen áthatoló bőrsérülés után, míg mások mély vágásokat is elszenvedhetnek, de csak finom hegesedés alakul ki, amely idővel elhalványul. Egy másik jó példa erre a különbségre, hogy egyes nőknél striák (terhességi hegecsíkok) alakulnak ki a várandósság alatt, függetlenül attól, hogy mit tesznek a megelőzésük érdekében, míg más nők szinte striamentesek a terhesség után. Ezenkívül az immunrendszer máshogy reagálhat egyes ingerekre, és bizonyos betegek immunrendszere kórosan reagálhat az orvosi implantátumokra.

Természetesen a plasztikai sebészet során fellépő szövődmények ma már nagyon ritkák, a műtéti technikák fejlődése miatt. Azoknak a betegeknek, akik hajlamosak vastag hegszövet kialakulására, azt tanácsolhatjuk, hogy kerüljék a plasztikai műtétet, vagy sebészük speciális sebészeti technikákat alkalmazhat.

Mi a kapszuláris kontraktúra?

A hegszövet "kapszulájának" kialakulása bármilyen implantátum (orvosi vagy kozmetikai) körül a gyógyulási folyamat normális része. A test automatikusan reagál minden idegen tárgyra, amelyet észlel, és megpróbálja elkülöníteni az említett tárgyat azáltal, hogy hegszöveti gátat hoz létre körülötte. A mellimplantátumok esetében ez általában jó dolog – a kapszula segít a mellimplantátumok helyben tartásában, megakadályozva a csúszást. Egyes betegeknél azonban ez a hegszöveti kapszula szokatlanul kemény lesz, és elkezd összehúzódni az implantátum körül. Ez esztétikai problémákhoz és szélsőséges esetekben a mellek fájdalmához vezethet. A kutatások azt mutatják, hogy körülbelül minden hatodik mellnagyobbító beteg tapasztal valamilyen fokú tokzsugort, bár nem minden esetben jelentkeznek nyilvánvaló tünetek. A kontraktúra súlyosságát osztályozzák:

1. fokozat: Az első fokozatú kapszuláris kontraktúra tünetmentes. Az implantátum körüli hegszövet kialakulása nem befolyásolja a mellek méretét, alakját vagy textúráját. A mellek természetesnek tűnnek és puha tapintásúak maradnak.

2. fokozat: A kettes fokozatnál általában csak kisebb kozmetikai tünetekkel jár. A mellek általában normális alakúnak tűnnek, de kissé feszesebb tapintatúak.

3. fokozat: A harmadik fokozatú esetben ez már látható esztétikai tünetekkel jár. A mellek feszes tapintásúak lesznek, és rendellenesnek tűnnek, pl. túl kerekek, kemények lesznek, és a mellbimbók torzulhatnak. Ez a fajta kapszula összehúzódás azonban gyakran nem okoz fájdalmat.

4. fokozat: A harmadik fokozatú tokzsugorhoz hasonlóan a negyedik fokozatú kapszula kontraktúra miatt a mellek kemények és torzulnak. Ezek a betegek emlőfájdalmat is tapasztalnak. Mellük gyakran kemény és fájdalmas tapintású.

Általában a kontraktúra a gyógyulási folyamat során következik be. Az összes tokzsugor körülbelül 75% -a a beteg implantátumainak behelyezését követő két éven belül következik. Néha ez sok évvel a mellnagyobbító műtét után fordul elő, de ez inkább a ritkább eset. Ha ez előfordul, ellenőrizni kell a beteg mellimplantátumait, hogy nem sérültek-e? A megrepedt implantátumok a késői kapszula összehúzódás leggyakoribb okai.